Make your own free website on Tripod.com

 

Békevári Csilla és Anita:

Hogyan tovább?

 

Becsapódott. A barlangban 20.000 ember rettegve várta, mi is lesz valójában. Talán ők is meghalnak, mint a többiek a Föld felszínén, vagy talán van némi esélyük arra, hogy túlélik? De ha túl is élik a meteorit becsapódását, mi lesz később? Életben tudnak-e maradni közel 10 évig egy barlang mélyén? Mi vár majd rájuk?

Sokan tették fel maguknak ezeket a kérdéseket, de nekik legalább megadatott a lehetőség, nem úgy, mint sok más embernek. Ők voltak a kiválasztottak, akiknek lehetőségük volt az újrakezdésre. De vajon sikerülhet-e? Sok tudósnak ez lesz a feladata 10 éven keresztül: életben tartani 20.000 embert egy feneketlen barlang mélyén, egészen addig, míg a Föld felszínén leül a porvihar, kitisztul az ég, és végre újra süthet majd a Nap.

Nagy valószínűség szerint elpusztult a föld lakosságának 98%-a. A maradék 1,8% rajtuk kívül túlélhette a becsapódást, de a meteorral való találkozás utá n nagyon valószínű, hogy a por és a medrükből kilépő vizek, szökőárak elpusztították őket is. Vagy ha mégis, valamilyen csoda útján ezt is túlélték, akkor a globális lehűlés, az éhs ég végez majd velük.

Helary a kiválasztottak között volt. Nem akart az lenni, de kiválasztották, és erőszakkal is idehurcolták. Ott kellett hagynia szüleit, akik azért nem jöhettek ve le, mert már betöltötték a 40. életévüket. Ott kellett hagynia nővérét, mert rákos volt. Ott kellett hagynia szerettét, azt akivel életét akarta leélni, mert orvos volt és a Föld felszíné n kellett maradnia egy óvóhelyen, hogy a becsapódás után azoknak, akik esetleg élve maradnak, segíteni tudjon. De annak az esélye, hogy Ő is túlélje nagyon kevés volt

Helary ezért gyűlölte az egészet, szívesebben halt volna meg szeretteivel, minthogy egy életen át az elvesztésük okozta fájdalmat kelljen éreznie. Egyetlen egy dolog volt, ami visszatartotta az öngyilkosságtól, az, hogy tudta Tom gyermekét hordozza a szíve alatt. És hogy az ő feladata nem más, mint szerelmük gyümölcsét felnevelni.

Eszébe jutott gyermekkora. Nagyon szeretett ott élni, jó érzés volt számára felidézni a régi gondtalan gyermekkort. Milyen boldog volt akkor! És most mindez elpusztult.

Egy kis faluban nőtt fel. Eszébe jutott az a kis játszótér, ott nem messze a házuktól. Sokszor játszott ott a többi gyerekkel. Szerette azt a helyet. Mikor felnő tt is sokszor visszament oda, csak úgy sétálni, csak úgy beleülni a régi hintába, csak úgy elgondolkodni. Ez volt az ő titkos helye, ahol egyedül lehetett. Vajon megvan még az a játszótér? Vannak mé g ott gyerekek? Van-e ott egyáltalán valaki?

Aztán később, mikor már nagyobbacska lett, Atlantába költözött tanulni. Ott ismerte meg Tomot. Mintha csak tegnap lett volna. Eltévedt és nem tudta, hogy juthat vissza a városkö zpontba, ekkor leszólította Tomot és a segítségét kérte. Aztán egymásba szerettek, összeköltöztek és boldogak voltak, míg ki nem derült, hogy a földet egy globális katasztrófa fenyegeti.

Ekkor jöttek a "nagyokosok" , akik kiválasztották azokat, akik életben maradhatnak egy hatalmas föld alatti üregben. A kiválasztást különböző módszerekkel v égezték: volt, aki IQ tesztje, volt, aki a jó génállományának köszönhette az életbenmaradás lehetőségét. Helary ugyan köztük volt, mégsem tartotta tisztességesnek a választást. Ő szívesebben maradt volna a Föld felszínén Tommal, testvérével és szüleivel, minthogy itt legyen egyedül, nélkülük.

Sokszor végiggondolta, micsoda feladat lesz a baba számára. Fogalma sem volt róla, milyen jövő várhat rájuk. Talán egész életüket itt kell letölteniük egy barlang mély én, ahol már soha többé nem láthatják a Napot, nem érezhetik a szelet... Lehet, hogy egy teljesen másfajta életforma vár majd rájuk, mint ami eddig volt. És csak reménykedhetnek, hogy talán 10 év múlva visszaköltözhetnek a Földre és akkor minden rendben lesz, olyan lesz, mint régen. De miért? Miért történt az egész? És mi is történt egyáltalán? Mi van fenn? Mi van az emberekkel? Élnek még? Van egyáltalán értelme továbbfolytatni? Igen, van... hisz van remény.

Tom egyszer azt mondta neki, az hal meg utoljára, aki reménykedik, a remény a legjobb motiváció. Most jött rá, mennyire igaza volt.